2015. december 27., vasárnap

Harmincnegyedik

Sziasztok!
Inkább hanyagolom a mostani kihagyásoknak az okait,
hiszen mindenki tudja milyen ünnep volt az elmúlt
napokban és este pedig inkább pihentem, mert
amilyennek ismerem magamat, telezabáltam a fejemet. :D
Na de itt is vagyok az utolsó előtti résszel...
ezt a részt hosszabbra tervezem, szóval aki eddig
nem volt elégedett a részek hosszával és szereti a blogot, az most örülhet. :)
Remélem tetszeni fog! ☺ 
ölelelés One Girl
 ui.:elnézést a helyesírási hibákért :/
ui2.:a következő rész harmincadikán jön!

Az utóbbi négy órában a űrhajóban edzettünk, de kőkeményen! Hogy mi is történt? Féreg megajándékozta a várost egy kisebb méretű hadsereggel és megölték a város keleti népességét és felénk tartott. Dühös voltam és vagyok, ami meg is látszik rajtam, ugyanis úgy kaszabolom le a műemberek fejét, mint a szakácsok az éteremben a zöldségeket. Letöröltem a homlokomon lefolyó izzadságcseppeket és ittam két hatalmas kortyot az üvegemből. Körbenéztem a teremben és láttam, hogy mindenki szívét-lelkét beleadta a gyakorlásba. Shane izombol püfölte a bokszzsákot, Josh Devon-nal gyakorolta a közelharcot kardal, Spencer Philip-pel bunyózott, apa a nyílpuskával lövöldözött, James pedig az Ahkriin család hímnemű tagjaival harcolt. Maya, Briana, és Aria Aura-val voltak, Dave és Mark pedig a tervet eszelték ki, Adrian és Cedric pedig vezette a hajót. Így tizenöten alkottunk egy csapatott.Nem is. Inkább egy családot. Felvettem az íjamat és a nyilakkal tele lévő tegezt, majd elindultam a céltáblák felé. Kivettem egy nyilat és felpattintattam az idegre, majd gyorsan felhúztam. Szorosan néztem a céltábla közepét, majd elengedtem az ideget. A nyíl végén lévő kis tollak enyhén felsértették az arcomat, de igazából nem is éreztem, csak miután éreztem egy kis csípést az arcélemnél. A nyíl egy kicsivel a közepétől jobbra ment, de én ennek is hihetetlenül örültem. Újra felajzottam az íjat és sorra lőttem a céltáblát, de amikor elfogyott végig néztem a pályán. Tíz darab céltábla volt és a környéken egy egy hungarocell állat is el volt rejtve. Ide is bekerült egy kis modernség. Kivettem a nyilakat a céltáblából és megszámoltam őket. Pontosan 18 darab nyíl van és céltábla. Visszasétáltam oda, ahonnan lőttem és elkezdtem mozgásból lőni. Lassú kocogásból indultam és amikor láttam, hogy így is megy, gyorsabb tempóra kapcsoltam, s furcsa mód, így is pontosan céloztam. Az íjat vízszintesbe fordítottam, és leguggoltam. Így még világéletemben nem lőttem, de egyszer mindent ki kell próbálni, nem? A hungarocell állat, amibe lőni akartam az egy nyúl volt, ezért kellett leguggolnom. Meghúztam az ideget és erősen koncentráltam a célpontra. Elképzeltem, hogy én most terepen vagyok és egy igazi nyulat készülök lelőni, mert ha nem sikerül, akkor éhen halok. Jó kis ösztönzés nem? Mély levegőt vettem, majd el engedtem a húrt és csak figyeltem a nyílvesszőt, ahogy belefúródik a célba. Úgy öt centivel arrább ment, a tervezettnél, de, ha élő lenne, akkor is meghalt volna. Diadalmas mosoly ült az arcomra és ezt az jászmódot folytatva mentem tovább és végén mosolyogva néztem végig a céltáblákon. Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül került hozzám az íj. Kiszedtem mindegyikből a nyílvesszőket, majd futva újra végig mentem a pályán. Egy párszor még végig mentem, majd amikor láttam, hogy a többiek kimentek az edzőteremből hátrébb mentem és a terem egyik sarkából a másikba lőttem. Tény, hogy így nehezebb, de gyakorlás teszi a mestert, meg az akarat. Ha akarod hogy sikerüljön és teszel is érte, akkor sikerülni fog! Egyre többet és többet lőttem, majd amikor már alig bírtam mozgatni az elfáradt izmaimat, akkor hagytam abba. Jól esett azokat az izmokat is átmozgatni, amiket a vívással, s bunyóval nem lehet. Összeszedtem a kilőtt nyilakat és letettem a felszerelésemet az asztalra és csatlakoztam a többiekhez. Egész jó hangulat volt az ebédlőben és jó volt újra látni Grace-t. Meséltem neki az Avoxo-i kalandról, Cedric megismeréséről, a sámánasszonyról, mindenről és ő figyelemmel hallgatta végig a történeteimet.
-Nagyon aranyos a kislányod!-mosolygott rám, s a lányomra pillantott
-Clary-t is szeretnéd. Tündéri kislány!-halkul el a hangom
-Megfogjátok őt menteni! Hidd el! Mindannyian épségben fogtak hazajönni!-fogta meg a kezemet
Barátságosan rámosolyogtam, s az én virágszálam csilingelő hangja jelezte, hogy menjek oda, így bocsánatot kérve Grace-től sétáltam oda a lányomhoz, aki a nyakamba kapaszkodva ölelt. Beszívtam az illatát, ami hasonlított a málnáéhoz és megfogtam puha haját. Annyira hasonlít az apjára, de rám is. Olyan fele-fele kislány lett, de ő így gyönyörű és szinte látom, hogy hogy fogják utána csorgatni a nyálukat a fiúk és, hogy Shane mennyit fog elhajtani! Ahogy ismerem egy-kettőt még egy kicsit meg is fog verni, főleg azokat, akik nem éppen a jófiú szerepet tölti be. Olyan igazi maffia apuka lesz. 
-Egyél Letti!-mosolyog rám Aria, s a gesztusát egy zavarodott mosollyal viszonzom. Hogy miért volt mosoly zavarodott? Mert éppenséggel nem voltam vele kedves amikor elsőnek találkoztunk.  
-Annyira finom teát csinált nekem Grace néni! És a muffinja is nagyon finom!-áradozott Aura Grace-ről 
-Tudom! De elárulom, hogy a csokis tortája még finomabb!-nyomom meg egy kicsit pisze orrát, ami még aranyosabbá teszi pufók arcát
-De most nem édességet kell enni, hanem rendes kaját!-nevetett fel Maya
-Eszek is!-mosolyogtam és rögtön neki láttam megenni a késői ebédemet, így fél három tájékán
Az ebédet egy pohár vízzel fejeztem be, majd Aura-val elindultunk az itteni szobám felé, hogy aludjon. Hatalmasakat ásított, s egyre többet pislogott, ami annyira aranyos volt, hogy azt a két perces utat, végig mosolyogtam, de úgy, hogy már szinte fájt a szám! Alaposan betakartam kis testét és kisöpörtem az arcából barna hajtincseit. 
-Itt maradsz, amíg elalszom?-kérdezi álmoskás hangján
-Ezt kérned sem kellet volna!-kuncogok fel, majd befeküdtem mellé és a tenyeremmel megtámasztottam a fejemet
-Ma miért nem láttalak egész nap?
-Mert nagyon el voltam foglalva. Miért? Nem volt jó Maya néniékkel?
-De csak hiányoztál!-ásított egy nagyot
-Ígérem, sokat leszek veled, miután mindent elvégeztem. Kicsit sok dolga van most anyunak és apunak.
-Miért?
-Mert van egy kis probléma apa egyik barátjával és mi segítünk neki a papírmunkákban!-fájt hazudni neki, de még mindig sem mondhatom meg neki, hogy harcolni megyünk egy gyilkos hadseregével!
-Értem!-hunyta le a szemeit, s azonnal elaludt.
Jó volt látni nyugodt arcocskáját. Amit nem tudom, hogy ki lát majd most utoljára. Ki látja egyben így utoljára ezt a családot? Hányan fogunk meghalni? Ki fog meghalni az ellenség keze által?
-Szia!-nyit be halkan Spencer
-Szia!-mosolygok rá
-Mi újság az én kicsi unokahúgommal?-ül le az ágy végébe
-Elaludt és gondolom most valahol olyan helyen van, ahol minden Grace muffinjaiból van.-nevetek fel halkan, s ő is
-Te is azon gondolkoztál, amin én. Te is félsz?-nyel nagyot
-Nagyon. Félek, mert ennyi ember állt mellénk úgy, hogy nem is ismerik Clary-t és miattunk halhat meg. Miattam.
-Féreg már a születésed előtt is ilyen volt. Honnan veszed, hogy miattad?-kérdezi
-Onnan, mert amikor először láttam azokat az emberek és először láttam Eshter királynét, akkor meséltek nekem Harold előéletéről. Ugye Eshter hasonmása vagyok, így teljesen úgy nézek ki, mint ő. És ezt még tetézte az, hogy félvér vagyok és a fia lánya, meg hogy én vagyok a hivatalos trónörökös.
-Nyögd már ki!-szólt rám erélyesebben
-Harold szerelmes volt Eshter-be és ő ezt visszautasította, ezért Harold megutálta. Én pedig előhoztam azokat az érzéseket, amiket Eshter iránt érzett, de rögtön megutált azok után, hogy megtudta, hogy az ő hasonmása, hogy félvér vagyok és hogy én vagyok a trónörökös. Az igazi. 
-Féreg szeret téged?-kerekednek ki a szemei
-És egyben utál is...
-Akkor most már mindent értek! Kellesz neki és ezért akar harcot!-tárja szét a karjait
-De akkor is hiányzik a kirakósból egy darab! A sámánasszony azt mondta, hogy Josh-sal is van valami és még mindig nem tudjuk, hogy mi!
-Mégis mi lenne Josh-sal? Minden normális vele! Tudom jól!
-Spence! Akkor is szeretnélek arra megkérni, hogy amíg Avoxo-n vagyunk tartsd magad távol tőle! Kérlek!-állok elé
-Nem kényszeríthetsz! Josh-sal minden rendben! Mindent tudok róla és ő is rólam! Ő tudja egyedül, hogy állapotos vagyok!
-Tessék?! Állapotos vagy? Mégis mióta?
-Tizenhárom hete. Furcsa, hogy még nem vettétek észre, hiszen már kerekedik a hasam!-ül halovány mosoly az arcára és felhúzza enyhén bővebb pólóját és meglátom kerekebb pocakját.Teljesen lefagytam. Mi az hogy terhes és nem szólt róla?!
-Miért nem szóltál róla? Hiszen egy csatára készülünk az istenért! Várandósan nem lehet harcolni! Én nem engedem!
-Ma akartuk volna elmondani.
-Ugye tudod, hogy már benne vagy a terveben? Egyik pillanatról a másikról nem lehet csakúgy kivenni a tervből egy személyt!
-Sajnálom tényleg! De nem hittük volna, hogy ez lesz!
-De akkor miért nem mondtad el aznap amikor megjöttek a többiek is?
-Féltem! Akkor még nem mertem volna elétek állni és elmondani, hogy mi a helyzet!
-Figyelj! Most azonnal el kell mondanod a többieknek, hogy terhes vagy!-ragadom meg a csuklóját és húzom el a hídba, ahol vannak a többiek
Mindenki elhallgat, akkor amikor belépünk, s kíváncsian várják, hogy mi volt ez a heves belépő. Ránéztem az unokahúgomra, aki egyre szaporábban vette a levegőt és szinte minden porcikája remegett. Bátorítóan megszorítottam a kezét és rámosolyogtam, amit félve ugyan, de viszonzott. Vett egy mély levegőt és Josh-ra nézett, aki mosolyogva nézett születendő gyermeke anyjára, de abban a mosolyban volt valami. Valami ami megmagyarázhatatlan. Valami gonosz.
-Srácok! Spencer szeretne valamit mondani nektek!-segítettem egy kicsit neki
Újra rám nézett félelemmel teli barna íriszeivel, majd egy újabb nagy lélegzetvétel után kinyögte;
-Terhes vagyok!-préselte csíkká ajkait
Az előttünk álló emberek arcára meglepődöttség ült, de az annyira vicces volt, hogy én rögtön röhögőgörcsöt kaptam. De durván! Ahogy egyszerre kerekedett ki az összes személynek a szeme és a szájuk o alakot vett fel... Az valami fenomenális volt! Spencer is elkezdett röhögni, ahogy Josh is, így már hárman együtt töröltük ki a szemeinkből a könnyeket. Shane megrázta a fejét, majd megdörzsölte az arcát, ami szintén iszonyat vicces volt, így még jobban elkezdtem nevetni. már a földön fetrengtünk a nevetés miatt, amikor megtudtak végre szólalni;
-Mégis mikor?-kérdezték egyszerre, mire megint rákezdtünk 
Lassan ugyan, de lenyugodtunk és Spencer sorra válaszolt a kérdés bombákra én pedig még mindig kuncogtam a sokkolt arcok láttán. Egyszerűen alig bírtam abbahagyni. Szinte képtelenség volt!
-Készüljetek, mert lassan leszállunk!-szólt Cedric, mire Spencer-en és Maya-n kívül mindenki elindult a fegyvereiért, de én mg mindig nevettem. Szerintem Grace valami nevetgélt tett az ebédembe, mert sose tudom abbahagyni a kacarászást. Felcsatoltam a szoknyámra a kardot és a hátamra tettem az íjászfelszerelésemet, majd a Briana által kapott köpenyt öltöttem magamra és a csuklyát is feltettem, ami teljesen eltakarta a harci felkészültségünket. Spencer-t egy barackszínű ruhában láttam viszont, ami miatt felvontam a szemöldökömet.
-Fesztivál van a városban. Oda kimehetek! És nálam van a korbácsom meg egy Samain méregbe mártott kés. Nem eshet bajom!-nyugtatott meg, mire egy megkönnyebbült mosoly ült az arcomra Elköszöntem Maya-tól és lelkére kötöttem, hogy vigyázzon a lányomra, majd haragtól és dühtől túlfűtve léptem ki a hajóból, oldalamon Shane-nel. Összekulcsolt ujjal mentünk a katonaság felé és álltuk az ittas Avoxdor-ok tekintetét, de csak egy dolog lebegett a szemem előtt! Mégpedig az, hogy meg fogjuk menteni Clary-t! Odaértünk és azonnal leszedtem magamról a barna szövetett, ahogy mindenki más is és elővéve az íjamat mentem előre Brien-nel. Kilőttük az éjszakai őrszemeket, s gond nélkül jutottunk be a hatalmas épületbe. Egyre több és több katonának oltottuk ki az életét, akik alig hogy megláttak minket, már a földön feküdtek. Egy katona hirtelen a torkomra szorított egy kést, mire felnyögtem, de azonnal le is fejeltem. Csuklóját megfogva, fordultam meg és a bal lapockájához húztam a jobb kezét, mire felordított a fájdalomtól. Lábaimat felhúzva rúgtam a hátába, s amikor elterült a földön megvágtam a Samain-ba mártott tőrrel a tarkóját és ott hagytam szenvedni. 
-A kis harcoslány leterítette, az egyik legjobb katonámat. Ezért jár a taps!-tűnt fel Ayana
-Ayana!-morgom
-Emlékszel még rám? Hiszen ez csodálatos! Vajon Spencer is emlékszik rám?-húzza gúnyos vigyorra a száját
-Őt hagyd ki ebből!-ordít rá Shane
-Hogy véded a terhes húgodat! 
-Honnan...-kezd bele Philip, de Ayana közbe szól
-Hozzátok ide!-int egy fekete ruhás férfinak, aki eltűnik
-Mit csináltál vele?!-indul meg Philip, de egy kés a lábába landol
-Azt ajánlom maradj ott ahol vagy kisherceg!-nevet fel ördögien
-Már itt is vannak!-mosolyodik el és meglátom Spencer véres testét és mellette Josh-t
Spencer hallott?!    

2 megjegyzés:

  1. Drága Beka!
    Most ezzel aztán rendesen felbasztad az agyam! "Spencer hallott?!" Mi az, hogy halott? Hmm? Na most nagyon gyorsan tedd le a formás popódat a gép elé és nyomasd fel a következő részt!
    *Másfél órával később amikor már lenyugodtam és szétbőgtem a fejem*
    Szóóóóóóval, imádtam. Viszont kezdjük az elején. Nagyon tetszett az íjas rész valamint az Aurás. Aztán kissé meglepődtem Spencer drága kijelentésén, mondjuk annál inkább örültem. Amikor szóba került Josh eléggé elhidegültem a karakterétől, nekem is rögtön rossz érzésem lett, mint kiderült jogosan. A lányokkal együtt a kijelentés után jót nevettem. A végénél pedig teljesen lesokkoltam. Aztán amikor eljutott a tudatomig, hogy meghalt az a mosolygós, boldog kislány akit megismertem eltört a mécses. Hiányozni fog, kíváncsi leszek a szereplők reakciójára továbbá a folytatásra, hogy mi lesz a gonosszal, s a mi imádott fő/mellékszereplőinkkel.
    Igyekezz nekem!
    Így megenyhülve a végére imádat van! <3 <3 <3 <3 <3 :*
    Ölel és puszil: Emy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Emy!
      Sajnálom, hogy megsirattalak és hogy felbasztam az agyadat, de nekem ez már jó ideje a fejemben volt. Tudom, hogy neked és még lehet másnak is a (egyik) kedvenc szereplője volt, de én így terveztem.
      Igen a terheses dolog ez egy kicsit merész ötlet volt tőlem, de ez nálam már megszokott. Josh kis titka pedig a következő részben kiderül.
      Elárulhatom, hogy a szereplők reakciója kicsit sem lesz nyugodt, de így egy kedves mosolygós lány halála után, ki lenne nyugodt? Én legalábbis nem lennék az.
      És, mint minden, a következő részből minden kiderül, ami immár az utolsó lesz! :C
      Sietni fogok vele. Ígérem!
      Én is imádlak! :* ♥♥♥♥♥
      Ölelés:One Girl
      ui.:És nincs is formás popóm! :D

      Törlés