2016. január 12., kedd

Epilógus

Család

*Shane*

*2 hét múlva*

Eltelt két hét Nélküle. Az űr amit itt hagyott maga után semennyivel sem javult. Még mindig ugyan akkora, mint volt. Annyira hiányzik az illata, az érintése, a csókja, az ölelése, a hangja, a nevetése, egyszerűen minden! A háború után a családommal itt telepedtünk le Avoxo-n abba a faluba ahol Aura megszületett. Katja szívesen befogadott minket, a falubeliek megkedveltek minket, a lányok szeretnek itt lenni, nekem pedig jó, mert tudom, hogy Letti szeretett itt lenni. Imádta az erdőt, a folyót, az embereket, ezt az életmódot. Mindenki boldog. Kivéve engem.
-Fiam! Hogy vagy?-sétál be a sátorba anya
-Üresen!-túrok bele a hajamba
-Emlékszel mi volt utolsó kívánsága Letti-nek?-kérdi
-Az, hogy ne essek össze...-sóhajtok
-És gondolom tudod, hogy ez a mondat azt jelenti, hogy engedd el és ne azt csináld, amit most. Tudom, hogy nem egyszerű, de nem élhetsz így örökké! A lányok is észrevették, hogy valami bajod van és nem mondhatjuk a szemükbe, hogy depresszióba estél! Így is elég nekik, hogy az édesanyjuk meghalt. Állj a sarkadra és mosolyogj!
-De ez annyira nehéz!
-Tudom! Tudom!-ölel magához én pedig az arcomat a hajába fúrom
-Figyelj! Gyere ki is játssz egy kicsit a lányokkal! Napok óta avval nyaggatnak, hogy menjek el velük és tudod, hogy én nem bírom a vizet. Főleg nem az ilyen vizet, ami itt van kint!-mosolyog rám, mire én is elmosolyodom. Ebben pont olyanok, mint az anyjuk...
-Szólj a lányoknak, hogy öt perc múlva a folyónál!-szólok utána
-Rendben!-indul meg újra, de aztán megint megáll
-Találtam valamit a hajóban, miután visszajöttünk. A te neved van a borítékon!-húzza ki a zsebéből az említett borítékot és átnyújtva nekem lép ki a sátorból
Kezemben megforgatom a papírt és kétségtelen, hogy ő írta. Ismerem az írását, annyira, hogy már egy betűírásból kitudom deríteni, hogy milyen érzelmei voltak. Itt aggódott és ideges volt. Felnyitom a borítékot és két papírt találok benne. Egy mindkét oldalra írtat és egy oldalra írtat. Az utóbbit veszem a kezembe és elkezdem olvasni:
"Drága Shane!
Nem tudom, hogy mikor fogod ezt megtalálni, de remélem nem sokkal a csata után.Tudtam, hogy megfogok halni, Spencer egyik mondatából könnyen rá lehetett jönni. Na mindegy. Ezt a levelet azért, írom, mert ha én meghalok, akkor egyetlen trónörökös sem lesz és király nélkül nincs Avoxo. Szerintem már sejted, hogy ez a kis szöveg miről fog szólni, de azért leírom. Ugye meghaltam és nincs trónörökös, s kell egy. Én téged jelöltelek ki elsőnek, de ha te nem akarod elvállalni, akkor mond meg Cedric-nek, hogy ő a második. Ti vagytok azok, akiket alkalmasnak találok uralkodónak. Nem akarok rátok erőltetni semmit, de mint utolsó hivatalos trónörökös jogom van megválasztani, hogy kit választok utódomul. És én titeket választottalak. Kérlek beszéld meg vele is, hogy melyikőtök vállalja el ezt a posztot! Másik téma! Tudom, hogy a halálom után magadba fogsz zuhanni, de kérlek, ne tedd! Ezzel nem lesz jobb! Ezzel csak magadnak ártasz! Élj a mának, ne foglalkozz a múlttal és mosolyogj! Ha készen állsz rá keress egy lányt magad mellé, aki nem fog a nyakadba zúdítani egy háborút! :D És így utoljára leírnám, hogy nagyon szeretlek. És mindig ott leszek veled, csak fel kell nézned a csillagokra és ha bánatod van, akkor beszélj a semminek, mert én ott leszek és meghallgatlak. Mindig! Ja és a második lapon vannak azok a törvények, amik az emberekre fognak majd vonatkozni, ha úgy döntesz, hogy segítesz rajtuk.
Szeretlek!
Az arcomra mosoly ül. Hihetetlen milyen ez a lány! Vissza teszem a borítékba a papírt, majd egy jól védett helyre beteszem, s elindulok a folyó felé. Agyamat megszállták a gondolatok tömkelege a kérésével kapcsolatban. Azt akarja, hogy én legyek a király? Vagy Cedric? Ennyire megbízik bennünk? De hiszen.... Mondjuk igaza van. Joga van kiválasztani az utódját! Csak az a kérdés, hogy melyikünk vállalja el. 
-Apa!-kiáltják egyszerre a lányok, mire felnevetek és leguggolva hozzájuk ölelem meg szorosan őket
-Gyere!-kezdenek el behúzni a vízbe, s szinte rögtön el is kezdenek fröccskölni
-Ketten egy ellen? Hát ez mégis mi?-játszom a dühöset, s én is elkezdem fröcskölni őket. Édes kis kacajuk betölti a környéket, amin a környéken lévő emberek is mosolyognak és én is. Számomra ők jelenti az életet. Ők a mindeneim. Véletlenül valakinek neki mentem hátrafelé, így együtt kerültünk víz alá. Gyorsan álltam fel és segítettem a tolatásom áldozatának, aki prüszkölve jött föl a vízből
-Sajnálom! Nem direkt volt!-kezdek el bocsánatot kérni
-Semmi gond! Tényleg!-nézett rám, majd lefagytunk ott egy helybe, kéz a kézbe. A lánynak hosszú dús barna haja volt és csokoládé barna szemei. Testalkata, kicsit pufók, ahogy az arca is körülbelül tíz centivel alacsonyabb. Olyan kis aranyos kinézete volt.
-Hogy hívnak?-kérdezem 
-Angel-pirosodik ki az arca, s ettől még aranyosabb lesz. Szemeit zavarában lesüti és a kezét is finoman kihúzza az enyéim közül. Egyszerűen nem tudom levenni róla szemem. Olyan kis ártatlan, aranyos, kedves.
-Én Shane vagyok.-mutatkozok be én is
-Tudom. Apa rengeteg mesélt rólad miután hazajöttetek a háborúból. És részvétem Colette miatt. Nagyon szép és kedves lány volt.
-Igen... Az volt. De tudom, hogy azt akarja, hogy felejtsem el a lányok kedvéért.-pillantok rájuk, akik együtt építenek homokvárat
-Nagyon aranyosak. A kisebbik hasonlít rád.-mosolyodik el
-Mindenki szerint rám hasonlít, de szerintem inkább az anyjára ütött.
-Apu! Segítesz betemetni Clary-t?-kiált nekünk Aura. Ahhoz képest, hogy csak egy éves a korához képest igencsak fejlett!
-Mindjárt megyek!-válaszolok neki- majd a hajamba túrva fordulok vissza a lányfelé
-Nyugodtan menj csak! A gyerekek az elsők!
-Köszi!-mosolygok rá, majd elindulok, de egy löket miatt vissza lépek egyet. 
-Te aztán tényleg itt vagy!-nevetek fel, mire egy halk kuncogást hallok
-Mégis mit vársz mit tegyek te nőszemély?-tárom szét a karjaimat
-Beszélj vele! Ne hagyd szegényt egyedül! Az a kis hisztigép, csak nyaggatja őt!-oktat ki
-De én még nem állok erre készen Letti!-hajtom le a fejemet
-Én nem úgy láttam!-szinte látom, hogy perverzül elvigyorodik
-Hogy mindig neked kell hogy igazad legyen!-morgom
-Nyomás te kis nyuszi!-lök rajtam még egyet, mire nevetve elindulok Angel után
-Öhm... Angel!-állok meg mögötte, mire félve, de megfordul és a füle mögé tűr egy tincset 
-Igen?
-Nincs kedved a lányokkal és velem lenni? Ahogy látod ők is várnak!-biccentek feléjük, s fél szemmel rájuk nézek és látom, hogy hevesen bólogatnak. Colette! Te aztán mindenre képes vagy!
-De én idegen vagyok számotokra...-harapja be az alsó ajkát
-Ha oda jössz hozzánk és beszélgetünk, akkor már nem leszel az! Na gyere!-nyújtom felé a jobb kezemet
-Rendben!-néz a szemeimbe és megfogja a kezemet
-Angel! Te mégis hová mész?-visít egy lány
-Bocsi Celia, de már elég nagy vagy, hogy tudj vigyázni magadra!-néz a lányra, aki tátott szájjal figyeli a mellettem sétáló Angel-t, én pedig felnevetek
Leülünk a lányokhoz és kacagva nézzük, hogy Aura gyenge karjaival akar egy nagyobb homokkupacot a nővérére dobni, aki félve, de mégis mosolyogva nézi húga erőlködését. Felveszem a Aura-t és a nyakamba ültetem, majd elkezdem Clary testére pakolni a homokot Angel segítségével, aki kellemesen elbeszélget a szalmaszőke hajú lányommal. Clary eddig nem nagyon beszélt senkivel a rokonokon kívül, így egy kicsit meglepődtem, de ez csak jó. Aura élvezettel nézi, ahogy betemetjük a nagyobbik lányomat, miközben jól eljátszik a hajammal és szerintem nem akarom tudni, hogy mégis milyen "frizurát" készít nekem, mert Angel vissza tartott röhögéséből sajnos el tudom képzelni. Ezt megelégelve ráfröcskölöm a vizet, amit egy gonosz vigyorral vissza is adja és így kezdünk el vízi csatázni. Clary nehezen, de kimászott a homok alól és megmosakodva társult hozzánk, Aura pedig nevetve figyelte a magasból az eseményeket. Jól éreztem magam és volt egy olyan nap, hogy nem az ágyamon ülve nézek ki a fejemből Letti hiányára gondolva. Mert hiányzik. Nagyon.
-Apa! Álmos vagyok!-hajtja buksiját a fejemre Aura
-Akkor menjünk haza?
-Ühüm.-kezd el bólogatni
-Jöhet Angel is?-rebegteti meg a szempilláit Clary
-Ha ő is akar, akkor jöhet!-nézek a lány szemébe, akinek az arca újra felvette a rák jellegzetes színét
-Légyszí! Gyere!-fogta meg Clary Angel kezét
-Szeretnéd?-guggol le elé
-Igen!-bólint
-Akkor megyek!-kuncog fel és feláll, de Clary nem engedi el a kezét. Melegség járja át a szívemet, ahogy a kezükre nézek, s örülök, hogy elfogadta Clary Angel-t. 
Lassan elindulunk a sátrunk felé és közben mindenféléről beszélgetünk, de leginkább a nem rég megismert lányról. Meg tudtuk róla, hogy tizenhat éves, hogy Celia a mostohatestvére, ugyanis az anyukája nyolc évvel ez előtt megölték a városban. Otthon ő szokott főzni, mosni, s minden mást, a mostoha anyja pedig a többi hasonló természetű asszonnyal pletykálgat. Az apja pedig már öreg, így ő otthon pihen és pipázik, s könyveket olvas.
-Nincs egyedül az apukád, így egész nap? -kérdezi Clary miközben besétál a sátorba
-Igazából sosem volt egy társasági ember. Jobban szeretett egyedül otthon ülni és pipázgatni, minthogy Avoxdor-okkal beszélgessen. Állítólag ezt örököltem tőle vagy, így mondják finoman, hogy nincsenek barátaim Celia miatt.-ül fintor az arcára
-Én leszek a barátod!-vigyorog Clary
-Köszönöm!-kuncog fel Angel
Én elmosolyodom, majd leveszem a nyakamból a már alvó lányomat, majd az ágyba teszem és alaposan betakarom. Egy csókot lehelek a homlokára majd az előttem lévő lányokra nézek. Olyan jó őket így látni. Bárhogy is akarom helyettesíteni Colette-t, nem tudom. Én egyszerre nem tudok lenne lány is meg fiú is. Kell melléjük egy nő. Egy olyan, akivel bármiről el tudnak beszélgetni, aki mindenben segít nekik, amiben én nem tudok, tudnak nekik abban tanácsot adni, amiben én nem és szükségük van egy nő törődésére is.
-Shane? Tudnánk beszélni?-néz be Cedric hozzánk, mire a lányok elcsöndesednek
-Persze!-nézek a fiú szemébe, majd kilépek hozzá
-Devon mondta, hogy szeretnél velem beszélni. Miről?-telepedik le egy farönkre
-Colette utolsó kívánságát szeretném veled megbeszélni.-dörzsölöm meg az arcom
-Mégis milyen kívánság?-értetlenkedik
-Letti azt kérte, hogy vagy én, vagy te vegyük át a helyét a trónon. És ezt nem tudom helyetted is eldönteni.
-Azt kérte, hogy te vagy én vegyük át a helyét?-emelkednek a szemöldökei az ég felé
-Világosan leírta az utolsó levelében. És azt is írta, hogy ha akarunk segíteni az embereknek azokat a törvényeket hozzuk be számukra, amiket ő írt le.
-Letti mindenre gondolt.-nevet fel fájdalmasan
-Ő mindig mindenre gondolt...-foglalok mellette helyet
-Te akarod?-kérdezi
-Ha muszáj le teszem a seggem arra a nyamvadt trónra!-nevetek fel fájdalmasan
-Egy szóval nem?-forgatja meg a szemeit
-Hát én úgy érzem, hogy ez nem az én posztom.-túrok bele ma már sokadjára a hajamba
-Az a helyzet, hogy én se. De most kell döntenünk.
-Igen.
-Számoljuk ki vagy döntse el a sors?-fordul felém
-Az utóbbi! A kiszámolásban lehet csalni!-mosolyodok el
-Igaz!-ránt vállat és elővesz egy pénzérmét
-Fej vagy írás?-kérdezi
-Írás.-válaszolok zsigerből. Mindig ezt mondtam, amikor így döntöttünk el valamit
-Akkor három, kettő egy...-pöcköli fel az érmét, ami fel megy tíz centit a levegőbe, majd le esik a földre a gravitáció miatt.
-Ki vegye fel?-nézek Cedric-re
-Felveszem.-sóhajt egy nagyot majd becsukja a szemét és felveszi az érmét
A szívem hevesen dobog, a szám kicserepesedett és egy gombóc nőtt a torkomba félelmembe. Hatalmas gombóc. Alig mertem le nézni az aranykörre, ami eldöntötte, hogy melyikünk lesz a király, az uralkodó Avoxo-n. Ezen a hatalmas bolygón, amin most béke honol.
-Hát barátom... Megnyugodhatsz. Nem te lettél az.-sóhajt Cedric, mire megnézem az érmét és az ő választott oldala van felfelé. Cedric lesz az uralkodó.
-Ugye tudod, hogy mi itt leszünk, ha kell majd segítség?-veregetem meg izmos vállát
-Igen, tudom. De mi lesz akkor, ha ide beözönlenek az emberek? Hogy fogom nekik elküldeni a törvényeket, amiket Letti összeírt? Egyáltalán segítsek nekik?-kezdi el rázni a lábát idegességében
-Ahogy érzed Cedric.- mosolygok rá
-Eljössz velem, akkor majd a tanácshoz?-nézz rám
-Persze. Hiszen én eléggé közel álltam Colette-hez és szólhatok a nevében. Na de menj és újságold le a többieknek. És ha akarod beszélhetsz Katja-val is.-biccentek egyet majd egy intéssel belépek a sátorba ahol a lányok kíváncsian várják a beszédet.
-Hát most már semmin sem kell aggódni.-mosolyodok el
-Miért? Mi a baj?-néz rám rémülten Angel
-Semmi. Most már semmi. Csak holnap lesz egy utam a tanácshoz. A legjobb barátom király lesz!-kacagok fel
-Cedric bácsi király lesz?-mosolyog Clary
-Bizony!-guggolok le hozzá és a combomra ültetem
-De hiszen ő nem trónörökös, nem?-vonja fel fél szemöldökét Angel
-De, de Letti utolsó kívánsága az volt, hogy ő vagy én vegyük át a helyén a trónon és Cedric lett az.
-Értem. Akkor a napokban lesz egy koronázás is!-húzódik ajka félmosolyra
-Lesz hát!-bólintok és a lány szemébe nézek. Angel valahogy más. Hasonló, mint Colette, de mégsem. Ő olyan ártatlan. Nagyon is. És aranyos. És kedves. És teljesen ellentétem. Míg Letti-vel hasonlóak voltunk vele teljesen ellentétek vagyunk. Azok a barna szemek minden elmondanak, de mégis titkolnak valamit. Rejtélyes. Olyan, mint egy kincsesláda, ami várja, hogy kinyissák és megszabaduljon a sok aranytól. Az ajkai teltek, s amikor elkezd beszélni a kellemes hangja tölti be a teret és az énekes madarak megirigylik. Mellei formásak, dereka karcsú, csípője egy kicsit széles, combjai hosszúak. Olyan pont jó. Nem olyan sovány és nem olyan duci. Mondhatni tökéletes. 
-Ő nem olyan, mint én. Ne merd hozzám hasonlítani! Ő jobb. Nem vagyok és voltam önbizalom hiányos annyira, de én is megirigyeltem az alakját! Most ha felidézel látod, hogy mennyivel greszlább voltam, mint ő?
-De téged akkor sem foglak elfelejteni! Szép lány az igaz és aranyos, kedves, jószívű... Nem olyan, mint én.-rázom meg a fejemet
-Az ellentétek vonzzák egymást! Szerintem nagyon aranyosak lennétek együtt!
-Letti...-kezdek bele, de félbeszakít
-Shane! Lehet, hogy azt hiszed, hogy én voltam az akit kerestél az életedben, de ez hatalmas tévedés! Tény, hogy sokban hasonlítottunk, de az nem volt jó. Olyan kell neked, mint ő. És neki szüksége van egy olyanra, mint te. Segíthetnél neki. Ha egy kicsit jobban megismered, akkor beszélni fog a múltjáról. Ne add fel ilyen könnyen! Ha rám hallgatsz kitartasz mellette! És én már most mondom, hogy tökéletesek lennétek együtt!-kuncog, majd eltűnik 
Tökéletesek? Újra rá néztem a lányra, aki szintén rám nézett és belenéztem az íriszeibe. Csak néztem és néztem és nem tudtam elszakadni tőle. Olyan, mintha egy láthatatlan és egy megfoghatatlan kötél lenne közöttünk. Egy olyan kötelék, mely talán örökre szól. Egy olyan kötelék, amire lehet, hogy tényleg szükségem van és neki is. Szükségünk van egymásra.
Rájöttem, hogy ha egy olyan hal meg a közelünkben aki számunkra az életet jelentette, a boldogságot, akkor összetörünk. Teljesen. Nem tudjuk kiverni a fejünkből azokat a napokat, órákat, perceket, másodperceket, pillanatokat, amiket vele töltöttél, mert fontos volt számodra. De el kell őket engednünk. El kell mert senki sem akar szomorú lenni, mindenki mosolyogni akar. Egy darabig még biztos, hogy fájni fog, de egyszer mindenki valamilyen módon távozni fog az életedből.De vannak akik bejönnek és segítenek talpra állni. Akikben barátra, családtagra, szerelemre lelhetsz. Mert az ilyenekért érdemes élni. Már csak azért érdemes élni, mert láthatod őket mosolyogni. És kitudja! Lehet, hogy vannak körülötted olyanok, akik azért mosolyognak mert veled lehetnek. Dobd a kukába a rossz dolgokat, engedj el minden olyat, ami már nem jöhet vissza és élj azoknak akik szeretnek. Mert a család a legfontosabb minden ember számára, még ha el is rejti azok elől. Mert a családod az életed és ők miattad élnek. Mert minden ember, Avoxdor egy nagy család. Az egész világ egy család. Egy nagy család.
 
  Hát ez lenne az Epilógus. Ez lenne az a kis fejezet, ami belemutat a szereplők jövőjébe. Remélem tetszett nektek. Mosolyogva és tárt karokkal várom a véleményeket az epilógussal és a történettel kapcsolatban, mert tényleg kíváncsi vagyok rá. És egy utolsó kérés! Mit szóltok Shane-ék jövőjéhez? :) ☺☺☻☻

2 megjegyzés:

  1. Helló!:)
    Ühm. Az előző résznél annyira kiakadtam, hogy nem tudtam komizni, mert az egész a dühkitörésemből állt volna, végül írtam volna oda is, de megláttam az epilógust ezért ide írom le az előző véleményem: Nagyon szépen leírtad, érzelmes volt, (megsirattató), fantasztikus, áhh nincsenek rá szavak.
    És ez... Ahhoz képest, hogy először nem nagyon kedveltem a hirtelen jött lányt ez a rész az egyik kedvencem, félreértés ne essen! Az egészet imádom, de a nyugodtság, a túllépés, a béke a hangulat mind olyan csodálatos... és a végére én is megbékéltem Angel-lel:3 Szóval az egészet IMÁDTAM,viszont fel nem tudom fogni, hogy vége:(
    Annyira hiányozni fog:(
    Imádlak <3
    Puszil és ölel hűséges olvasód: Emy ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali!☻
      Köszönöm! De tényleg! És sajnálom, hogy megsirattalak! Én is sírtam és nekem is rossz volt. :/
      Hát erre való az a mondás, hogy a könyvet, ne a borítójáról ítéld! ;) Tökre furcsa volt így az utobbi részek után ilyen nyugis részt írni, de hát ez van. Ilyen is kell a sok harc után! :D És örülök, hogy találtál magadnak kedvenc részt/fejezetet. :)
      Nekem is nagyon nehéz az, hogy vége, de már nem tudtam volna tovább írni. :/
      Nekem is! :c
      Imádlak ♥♥♥♥♥ ☺ :* :3
      Öleléééés :D
      One Girl

      Törlés